Varsó, 2026. febr. 2., 17:00 CET
- Friss tanulmányok először mutattak ki közvetlenül metánt egy csillagközi objektumban, és a vártnál nagyobb magot tártak fel a 3I/ATLAS üstökösnél
- Ezek az eredmények a James Webb és a Hubble űrtávcsövek decemberi megfigyeléseiből származnak, amelyeket most előpublikációk részleteznek
- Ahogy az üstökös halványodik, miközben elhagyja a belső Naprendszert, a tudósok igyekeznek elemezni az adatokat.
Két kutatócsoport, amely a 3I/ATLAS csillagközi üstököst vizsgálja, közvetlenül mutatta ki a metánt a gázfelhőjében, és a magját körülbelül 2,6 km (1,6 mérföld) szélesre becsüli — ez ritka teljesítmény egy másik csillag körül keletkezett objektumnál, áll az arXiv-on közzétett tanulmányokban. (arXiv)
A sürgősség érthető: mindössze három megerősített csillagközi látogatót észleltek Naprendszerünkben, és mindegyik csak rövid, gyorsan múló lehetőséget kínál arra, hogy tanulmányozzuk, hogyan keletkeznek bolygók és üstökösök a mi környezetünkön túl.
A 3I/ATLAS most már kifelé tart, és a frissített kémiai és méretadatok kulcsfontosságú információkat adnak a kutatóknak, hogy összevessék ezt a látogatót a Napunk befolyása alatt keletkezett tipikus üstökösökkel.
A James Webb-tanulmány kutatói a teleszkóp közép-infravörös műszerét, a MIRI-t használták spektrumok — lényegében kémiai ujjlenyomatok — rögzítésére, közvetlenül azután, hogy az üstökös elhaladt a perihélium, vagyis a Naphoz legközelebbi pontja mellett. Metánt detektáltak, és vízhez, szén-dioxidhoz, sőt egy nikkellineához köthető jeleket is találtak. (arXiv)
A Webb-csapat megjegyezte, hogy a metánkibocsátás elmaradt a vízétől, ami arra utal, hogy a felszín közeli metán korábban elhasználódott. Így a teleszkóp később a mélyebb rétegekből felszálló metánt tudta kimutatni. Azt is megfigyelték, hogy a gázkibocsátás — vagyis a jég melegedésekor felszabaduló gáz — körülbelül két hét alatt csökkent.
Egy „magkinyerési” módszert alkalmazva a különálló Hubble-tanulmány elkülönítette a szilárd mag jelét a fényesebb kómától. A csapat a mag hatásos sugarát 1,3 km körülire számolta, egy üstökösszerű, 0,04-es albedó — fényvisszaverő képesség — alapján. (arXiv)
Ugyanez a tanulmány megjegyezte, hogy az üstökös fényességváltozásai megfelelhetnek egy megnyúlt magnak, legalább 2:1 tengelyaránnyal és egy óránál hosszabb forgási periódussal, de figyelmeztetett, hogy ezek a következtetések attól függnek, mi okozza a változást.
Avi Loeb, a Harvard tudósa, aki gyakran írt a 3I/ATLAS-ról, a magbecslést kulcsfontosságúnak nevezte, kijelentve, hogy „a mag hatásos átmérője 2,6 (±0,4) kilométer.” (Medium)
Az ATLAS felmérés chilei teleszkópja 2025 júliusában észlelte először az üstököst, ami világszerte felkeltette az érdeklődést, miközben a NASA és más ügynökségek különféle műszerekkel követték nyomon. A NASA tisztviselői gyorsan eloszlatták a pletykákat, hogy bármi más lehetne, mint egy üstökös. Nicola Fox „barátságos Naprendszer-látogatónknak” nevezte, míg Chris Lintott „egyszerűen ostobaságnak” minősítette azokat az állításokat, amelyek szerint a 3I/ATLAS idegen űrhajó lenne. (Reuters)
További adatok is érkezhetnek. Az Európai Űrügynökség megerősítette, hogy Jupiter-missziója, a Juice, valóban megfigyelte az üstököst. A tudományos adatok azonban várhatóan csak februárban érkeznek meg. Ennek oka, hogy az űrszonda főantennáját hőpajzsként használja, ami lassabb adatátvitelt eredményez. (European Space Agency)
Van azonban egy bökkenő az új állításokkal kapcsolatban: mindkét tanulmány preprint, vagyis szakmai lektorálás előtt osztották meg őket. Ráadásul több kulcsfontosságú adat erősen modellekre támaszkodik. Például a Hubble méretbecslése egy feltételezett albedón alapul, míg a metántermelés megértése attól függ, hogyan modellezik a kutatók a fűtést, a port és a gázáramlást egy aktív kómában.
Ennek ellenére a Hubble-csapat megjegyezte, hogy adataik arra utalnak: sok, a 3I/ATLAS-hoz hasonló objektum valószínűleg észrevétlen maradt a korábbi felmérések során, mielőtt a csillagászok felfedezték a 2017-es ‘Oumuamuát és a 2019-es Borisovot — ami arra utal, hogy ezek a látogatók gyakoribbak lehetnek, mint korábban gondolták, csak nehezebb őket észlelni.
